Kányádi Sándor: A kecske

Kányádi Sándor: A kecske 

Nem jött az este

haza a kecske.

Hiába várta,

hiába leste

szegény gazdája

nem jött a restje.

Erre a gazda

dolgát otthagyta,

és vesszőt nyesve

kósza kecskéjét

keresni kezdte.

Ide belesve,

oda belesve,

itt is kereste,

ott is kereste,

de csak nem találta.

Kiment a határba.

Fekete volt az este,

fekete volt a kecske,

mindent, de mindent

feketére feste

a csillagtalan est.

Ha ott lett volna, se találja...

Ború szállott a gazdára.

"Bizonyára

kóbor ordas,

éhes farkas

lehetett veszte."

S drága kecskéjét

sajnálni kezdte:

"Drága kecske,

jó, kicsi kecske,

volt tejecske,

nincs tejecske,

mennyit adott

reggel, este,

s gazdáját is hogy szerette!"

Így kesergett hazáig a

kecske nélkül maradt gazda.

De egyszerre

furcsa neszre

lett figyelmes.

Közelebb lépett a kerthez.

S hát a látvány,

akkor kelő hold világán

látja, hogy a drága kecske

fényes teste

ágaskodik az ágakig.

Egész este

a gazda oltványait nyeste.

"Megállj, kecske!"

Így a gazda.

Egyik szarvát megragadta,

s a vesszővel, melyet nyesett,

kecskéjének nekiesett.

S nyeste, nyeste,

és a kecske

sírt, mekegett

egész este.

Gazdag Erzsi: Tél a falun

Hófehér most a határ.

Kinn a réten kánya jár.

Nincs az úton semmi nyom,

csak amit a kánya von:

finom krikszkraksz a havon.

Hósuba van mindenen,

mint a fázó emberen.

Mint a csőszön zord időn,

kicsi házon, háztetőn,

suba van a temetőn.

Subás házban emberek.

Padkán cica szendereg.

A sarokban kapanyél.

Nagyanyóka most mesél

"Jaj, gyerekek, itt a tél!

Itt a tél, s lám, itt a hó:

habfehér, mint a cipó.

S nézzetek csak ide, hej,

olyan habos, mint a tej,

mit az Örzse néni fej."

A kemence sustorog.

Hallgassuk meg, mit morog!

"Én mindenkit szeretek:

adok egy kis meleget,

jertek körém, gyerekek!"

Most a falu kiscsibe,

pihés hó rajt a pihe.

Tél az anyja, takarja:

szárnya alatt altatja.

- Hadd ébredjen tavaszra!

Pósa Lajos: Diri-diri dongó

Szíl, szál, szalmaszál,

Erre felénk jaj mi száll!

Húnyd be szemed, hugom, a szemedet,

Hajtsd vállamra a fejedet!

Jaj, ha rászáll kis kacsódra,

Akkor lesz csak csípi-csóka.

Jön a zsongó, bongó,

Diri-diri dongó!

Zim-zum, dorom-drom,

Csöndes légy, ha mondom!

Tudom, itt lesz nemsokára,

Szellő fújja, fújdogálja,

Meg ne moccanj, te kis halcsík,

Majd meglátod, még meg is csíp.

Itt a zsongó-bongó,

Diri-diri dongó!

Vir-vár, csiri-csár,

Csitt no, te kis csitri már!

Hallod-e, hé, a zúgását,

Zümmögését, zummogását?

Hova, merre viszi szárnya?

Ni, rászáll a tarisznyára!

Jaj a zsongó, bongó,

Diri-diri dongó!

Pósa Lajos: Kis Kelemen, kakas koma

Kis Kelemen kakas komát

Hajszolj az udvaron:

Kacskaringós szép tollára

Fáj a foga, de nagyon.

Ej, ha egy párt kihúzhatna:

Kalapjához gyönyörűen illenék!

Lengedező bokrétáját

Megbámulnák Bandiék meg Nelliék.

Kakas koma gondol egyet

S tetejébe hármat is:

"Várj csak, várj csak, van énnekem,

Ha akarom, szárnyam is!"

Meglibbenti hát a szárnyát,

Annál jobban fut utána Kelemen...

S belefut a pocsolyába,

Azt se tudja: holt-e vagy eleven!

Kakas koma jó kedvében

Nagy fennhangon trombitál:

"Segítsetek, szent Habakuk,

Szent Kleofás, Szent Mihály!

Jertek nézni iszapfürdőt,

Minden rangú, minden rendű emberek!

Kis Kelemen, potty, a sárban,

Mint a malac, úgy lubickol, hempereg!"

Kakas koma jó kedvében

Addig-addig trombitált:

Juci néni megelőzte

Szent Kleofást, szent Mihályt.

Kihúzza a pocsolyából

Kis Kelement üggyel-bajjal nehezen:

Nini! nem is Kelemen az,

De valami áfrikai szerecsen!

Juci néni a kút mellett

Mosdatja a szerecsent,

S közbe-közbe, mint a bokrot,

Szidja szegény Kelement.

Kakas koma kukoríkol

Csúfolódó kedvében a palánkon:

"Bizony a szép kakastollnál,

Kis Kelemen, nincs is szebb a világon!"