Germán népmonda: Holle asszony

A néphit szerint a hesseni hegyekben van egy tó, amelyet Holle asszony tavának neveznek. Sok jót és rosszat mesélnek róla a környék lakói. Azt mondják, hogy ebből a tóból hozza Holle asszony az újszülött gyermekeket. A tó alatt gyönyörű kert terül el, csodaszép gyümölcs terem benne. Holle nagyon jó háziasszony. Ha a földön havazik, akkor Holle asszony rázza a dunyhát, és onnan repülnek a fehér pelyhek a levegőbe. A lusta fonókat megbünteti, de aki szorgalmas, annak munkáját maga végzi el, s reggelre a szorgalmas lány tele találja az orsót. Aki soká alszik reggel, arról lehúzza a takarót, s reggel meztelenül a padlón találja magát: de aki kora hajnalban a kútra megy vízért, aranypénzt talál a korsóban. A tóban gyakran hallani harangzúgást, és aki belepillant, néha szép fehér asszonyt lát a tó közepén.

Azt mondják, hogy karácsonykor útnak indul Holle asszony, s megnézi, hogy mennyit fontak a lányok. Vízkeresztig utazik, s megnézi, rend és tisztaság van-e a lakásban. Ha mindent rendben talál, a következő évben jó termés lesz, de ha megharagszik, nem terem a következő nyáron semmi.

Egyszer útközben elromlott Holle asszony szekere. Találkozott egy emberrel, aki fejszével kezében haladt az úton. Holle asszony megkérte, javítsa meg a szekeret. Mikor elvégezte a munkát, Holle asszony a lehullott faforgácsot ajándékozta neki. Az ember azonban lusta volt a forgácsot összeszedni, mert értéktelennek találta, csak egy-kettőt vitt magával. Mikor hazaért, látta, hogy a forgácsok arannyá változtak. Visszaszaladt, hogy a többit is fölszedje, de elkésett, mert a forgácsok már eltűntek az útról.

Feldolgozta: Dömötör Tekla